nosztalgia - 2008 aug 7. KSE & AILD

RSS
Dela

13 jun 2010, 12:29

ugyebár rohamosan közeleg a jövő heti As I Lay Dying koncert, én meg most úgy döntöttem hogy ez remek ürüggyel szolgál arra, hogy fölrakjam a két évvel ezelőtti Killswitch Engage-el közös hangversenyük kapcsán keletkezett beszámolómat, amit akkor valami rejtélyes oknál fogva elmulasztottam, fél évvel utána meg már teljesen pointless lett volna, de most végre ittvan, öveket becsatolni, indul az időgép:


KSE & AILD @ Petőfi csarnok, 2008.08.07

ittjárt nálunk a killswitch engage meg az as i lay dying, vagyis pontosan nem itt hanem pesten a pecsában, de legalább eljöttek mo.-ig. el is határoztuk nzm komával meg a mátával hogy hát erre nekünk biza el kell menni, aztán így is tettünk. az odautat inkább nem részletezem (még a végén rendőrök kopogtatnának az ajtón... 0.o), a lényeg annyi hogy jó sok időhúzásnak meg egy kis eltévedésnek köszönhetően az a losing season-t sikeresen lekéstük. nagynagy bánatunkra, teszem hozzá... úgyse nagyon fogtak meg a májszpészes számok, a többiek meg abszolut nem is ismerték. mire bejutottunk a pecsába már a helyükön voltak az AILD cuccai, egy road paffogott balra-jobbra a dobcuccon, na mondom veszünk egy sört, mire megisszuk el is kezdik.

hát így is lett, tim-ék bármiféle intro nélkül simán csak fölsétáltak a színpadra, és elkezdték a through struggle-t. egyböl örültem a fejemnek, egyrészt mer egyik kedvenc számom, másrészt meg hogy akkor valszeg azt a setlistet játsszák amit én előre megnéztem neten. és lám igazam lett, folytatták is a nothing left-tel aztán a foreverrel. mondjuk azon meglepődtem hogy az előbbit csak úgy hipphopp elkezdték és nem járt hozzá az intro, de annyi baj legyen. az amúgy kurvára tetszett hogy a dobosuk milyen durván tud körbe headbangelni. komolyan, alig mozdította meg a fejét, mégis úgy járt a haja mint a helikopter. de csak fölül. ez hogy lehetséges? :D meg magamon is meglepődtem mikor tim bekonferálta a within destruction-t, hogy kezdjük el a circle pit-et, és egy pillanatig se tétováztam hogy na most akkor bemegyek és megmutatom, nehogy azt higyjék hogy fehérváron csak ilyen puhány balfaszok élnek (nemmintha bárki tudta volna rólam hogy fehérvári vagyok, de mindegy :D). aztán elővették a distance is darkness-t is amin kissé húztam a szám, mert igazábol ez volt az egyetlen szám a neten nézett setlisten amit nem szeretek, erre kidobáltak róla 5 sokkal jobbat ezt meg pont meghagyták. nyeh. na de utána tényleg jobbnál jobb számokkal folytatták, csak aztán hirtelen "we have 2 more songs", majd szépen felkonferálták és elkezdték a 94 hours-t... én meg elgondolkodtam hogy wtf, igy eltelt volna az idő? nem. aza helyzet hogy összesen 10 számot játszottak. ami kurvakevés. azon meg mégjobban kiakadtam hogy ha 94 hours megy, akkor utána confined és joccaka, de akkor ugyan hol a THE DARKEST NIGHTS? a leges-legjobb számuk, erre van pofájuk nem eljátszani? hát milyen dolog ez? namindegy gyorsan föleszméltem és végigzúztam az utsó 2 számot. meg a mátá is it követte el a legnagyobb jelenetét, áll mellettem 94 hours elején, néz, probál levegőt venni... aztán bejön a breakdown. mátá meg "najo nem birom tovább", berohan a moshpitbe és elekzd aprítani mint a turmixgép. nemnormális :D
utólag olvastam neten pár embertől hogy milyen szar volt a hangositás, mondjuk én nem értek hozzá de szerintem abszolut jó volt. végszónak? ha distance is darkness helyett a nights-ot játsszák, akkor tökéletes lett volna a koncert. így csak simán kurvajo volt.

setlist:
Through Struggle
Nothing Left
Forever
Within Destruction
Distance Is Darkness
Meaning In Tragedy
An Ocean Between Us
The Sound Of Truth
94 Hours
Confined

AILD után félig-meddig kiürült a terem, zolival sikerült előremennünk egészen a második sorig, láttam egy arcot aki szaksztott úgy nézett ki mint matt heafy (jelentéktelen töltelék információ XD), aztán vártunk killswitchre. meg azon néztünk milyen fasza poloik voltak az embereknek. csomo kse-s, persze. de volt ott in flames-töl heaven shall burn-ön át (azt meg honnan?!) hatebreedig mindenféle. ja amúgy ott helyben is kurvajo polokat lehetett volna venni, csak hát nem volt rá 4ezer forintunk...

oké ugorjunk, killswitch kezdés. ki nem találjátok mi volt az intro. SZUPERCSAPAT bazz :D én szakadtam, zoli meg csak nézett hogy hát ö azt se tudja mi ez. jovan fiam és még te hivod magad zeneileg müvelt embernek? -.-" aztán belekezdtek a daylight dies-ba, ami keménynek kemény de lassú, abszolut nem pörög rá föl az ember, szerintem kurvára nem jo kezdőszám. mondjuk a nép eléggé beindult körülöttem, meg énekelték a refrént (ez amúgy nagy erőssége egy KSE bulinak szerintem, mármint a közönségénekelés.) arrol viszont megint jó előre megbizonyosodtam hogy ugyanazt játszák mint amit neten láttam, tehát folytatásnak unbroken, aztán take this oath. na itt jött el az a pont hogy végre én is csatlakozni tudtam az éneklő néphez, innentől kb jó is volt a buli, főleg mikor kettővel utána elővették a breathe life-ot (abszolut kedvenc), meg a this fire-t. ez után viszont úgy döntöttem hogy nem bírom én ezt a heringesdoboz effektust, kicsit hátrébb megyek. közben howard konferálja a következő számot: "we need a little crowd participation..." na mondom magamba biztos vmi sing alongos lófasz jön, úgyis a rose of sharyn a következö. howard meg folytatja: "...so split down the middle!" WALL OF DEATH! na mondom anyád, jo gyorsan hátrébb kéne menni mer én itt meg fogok halni. végigrohantam a pit közepén és inkább kivülröl szemléltem a dolgot. de hogy ott milyen durvulás kezdődött, 1-2-3-4 és BAMM! és a szám feléig akkora aprítás ment ott hogy csak néztem. később megtaláltam a mátát, mint kiderült ő volt olyan állat hogy beálljon a falba, aztán onnantól kicsit hátrébb álltunk. meg megtaláltuk a fütyit is, hogy ő milyen okos gyerek. a magassági problémáját (legalább egy fejjel kisebb mindenkinél) úgy oldotta meg, hogy nem is próbált kilátni, inkább a lábaira támaszkodva headbangelt. egy órán keresztül. komolyan, akárhányszor ránéztünk, mindig a földet nézte és bólogatott. mindegy, a lényeg hogy jól érezte magát :D
közben a szinpadon is faszkodtak a tagok, adam D. pl ilyen gene simmons módra nyújtogatta a nyelvét mindenkinek gitározás közben, vagy épp egymás gitárját baszogatták mike-al. howard meg asszem valamelyik alive-os szám közben lecserélte a piros sapkáját egy feketére, félrecsapta a fején és rapperesen lépkedve/hadonászva sodorta a szöveget a mikrofonba. persze üvöltve. fura kontraszt, mit mondjak :D aztán a végére hagyták a legjobb közönségénekelős dalokat, a my curse-t, a bid farewell-t, meg a the end of heartache-t. ez utobbi gecidurván jól hangzott ahogy a nép énekelte, ezt legalább egyszer mindenkinek át kell élni... persze ha többször, az ellen se lesz rossz szavam :D ami nekem furán hatott hogy heartache után adam D csakugy bejelentette hogy "we love you thank you good night" és szépen leballagtak a szinpadrol. jó persze, alap hogy lesz ráadás, de azér mégiscsak lehetne szólni előre hogy "hé mingyá elhuzunk ugy énekeljetek ám" vagy valami. aztán persze jó gyorsan vissza is jöttek, eltolták a my last serenade-t, és a legvégére hagyták a holy divert, ami megintcsak durván népéneklős szám, vagy legalábbis ádáméneklős, mert konkrétan megint beszélni alig tudtam a végére, annyira nem volt hangom.

no tehát ha összegezni kell az egészet, akkor KSE kurvajo volt de AILD méginkább, a ráforditott 8000 pénzt meg bőven megérte a buli, szerintem sokkal jobban mint az idei fezen... főleg hogy utána meg hajnalig mászkáltunk pesten, ami (nekem legalábbis..) külön egy élmény, de az már nem ide tartozik.


KSE setlist:
Daylight Dies
Unbroken
Take This Oath
The Arms of Sorrow
Breathe Life
This Fire
Rose Of Sharyn
Still Beats Your Name
Fixation On The Darkness
My Curse
A Bid Farewell
Life To Lifeless
This is Absolution
The End Of Heartache

My Last Serenade
Holy Diver


utólag megjegyezném hogy akkoriban még elég kezdő voltam KSE ügyben, mai fejjel már egész más véleménnyel lennék a setlistjükről. egyrészt a két nyitószám azóta a legnagyobb kedvenceim a daylight albumról, főleg így egymás után, még az utcán hallgatva is teljesen magukkal tudnak ragadni, koncerten meg kb instant eldobnám tőlük az agyam, és kicsit haragszok is magamra hogy akkoriban nem fogtam föl minek lehettem szem- és fültanúja. másrészt meg reklamálhatnék hogy kevés az alive or just breathing-es szám, de inkább nem teszem, mert azokat amúgyis jesse-vel lenne az igazi megnézni (és csessze meg mindenki aki tavasszal látta őket együtt >.<)
no egyelőre köszöntem a figyelmet, jövö héten jövök megint egy AILD beszámolóval.
Godkända inlägg
Nuskull

Kommentarer

Lämna en kommentar. Logga in på Last.fm eller registrera dig (det är gratis).